Honlap  |   Legendák   |   Családfám  |   Kosztolányi család  |   Hires Kosztolányiak
Terképek  |   KVT 2003  |   Fotóalbum  |   Kapcsolatok



A Paska ága


3. Családfa

Ezzel a királyi rendezéssel, úgy látszik, nyugalom állott be, mert semmiféle vitáról a családon belül nem tudunk. Mintegy 60 év a munka éve, amikor a család növekszik is:


4.Családfa

Igyekszenek a birtokot növelni a család gyarapodásával. A család 1435-ben adománylevelet kap Zsigmond királytól Báthory István országbíró által. A család alább felsorolt tagjai bevezetést nyertek az al- és felsökosztolányi, valamint a szomszédos két újlehotai (Nyitra m.) birtokba. A Paska ágból szerepelnek: Pál (Márton fia), Ferenc (János fia) és János (Briccius fia) E két utóbbit nem lehet beilleszteni rokonsági fokuk ismeretlensége miatt. A Kelemen-ágból bevezetést nyertek: László és Lázár (Lörinc fiai), László (Lázár fia), András (Bálint fia), Bálint és Mihály (János fiai), Simon és Tamás (Mihály fiai), tehát összesen tizenegyen. Ezeknek az elhelyezése föleg a Paska ágon nehéz. Nem lehet tudni, hogy a felsorolt apák testvérek, vagy unokatestvérek voltak-e, ezenkívül a családtól közzétett geneológia nem teljes, amit mutat az, hogy az okmányban szereplö neveket nem mind találjuk meg. 

Talán Kosztolányi György-Polikárpnak lehet tulajdonítani, hogy Mátyás királytól 1487-ben határjáró levelet kapnak Kisfalud alias Kisbisztricsény, Alsólelóc, Nemes- és Felsökosztolányra, valamint Tremnyiste föld közötti birtokra. Ezek a falvak mind szomszédosak a meglévö birtokkal. Érdekes, hogy elöször szerepel a Nemeskosztolány község.

Az adományozottak: Péter és András (István fiai), Mihály (Pál fia) a Paska ágból és Miklós (Bálint fia)) a Kelemen ágból. Összesen négyen.

Mátyás király külön adománylevelet ad Kosztolányi Pál (1373-1437) fiainak: Györgynek, aki a király titkára és Mihálynak. (Moson m. rég. Egyl. Lt. Turul 1913, 40. old.) Ez a birtok az ország nyugati részén lehetett s innét származhatnak a Kosztoláncziak, amely név a Kosztolányi név német elírásából keletkezhetett, amennyiben az ”Y”-t ”Z”nek olvasták, mert a németben e két betü írása hasonló.



A Lap Elejére

Vissza