Honlap  |   Legendák   |   Családfám  |   Kosztolányi család  |   Hires Kosztolányiak
Terképek  |   KVT 2003  |   Fotóalbum  |   Kapcsolatok

Mintegy száz évig semmi sem történik. Amikor azonban a Divéky-ek Chavajo (Csávoj) birtoka Novák közelében gazdát cserél, mint szomszédos birtokost megemlítik Jacobas de Koztholant. A család geneológiájában szintén nem szerepel. (Szerémi: Id.mü 494 old.)

1480-ban Kosztolányi István fiai: Miklós és Bálint pereskedtek Bajmóc várában lakó Onophriusokkal, de hogy mi volt a per tárgya, nem tudjuk. Az említettek Csernek ágán a 7-8. nemzedékben szerepelnek. (Szerémi: Id.mü 500 old.)

Preznolchy (Praznóczy) Péter emberei által Majthényi Gergely bisztricsényi erdejéböl tölgyfákat kivágatott és azokat elhordatta. Ez abban az idöben igen gyakori eset volt. Az ügy kivizsgálására Bars megye alispánja, Nagy Luchei Balázs Kosztolányi Mihály szolgabírót és Kosztolányi István esküdtet küldte ki. (Ugyanez az István tanúként szerepelt 1482-ben a turóci konvent elött ahol Pongárcz István özvegye ünnepélyes osztást tesz gyermekei közt. (Szerémi: Id. mü 511 old.) A Perznolchy perben tanúként szerepel Kosztolányi Pál. A tanúk azt vallják, hogy felfegyverzett szolgák szekerekkel mentek az erdöbe tölgyfát kivágni. Az oszlányi bíró egyenesen erdöpusztításról beszél. (Szerémi: Id. m? 527 old.)

Sokat szerepel Kosztolányi Mihály, aki szolgabíró volt és György-Polikárpnak fivére, aki Mátyás királynak (1458-90) titkára lévén, bizonyos tekintélyt is kölcsönözhetett fivérének. Mihály elsö említése 1461. április 25-én kelt királyi parancsban szerepel, amelyet a zobori konventhez intézett Kosztolányi Mihály panasza ügyében. A panasz öt pontban van összefoglalva: 

1. 1461 böjtjében a panaszos kiküldte embereit Kosztolán határában lévö erdejébe, hogy vágjanak fát. Ekkor megjelentek „Gregorius de Maytha residens in Keselekew” (Majthényi Gergely) szolgái. Egyik emberét megsebesítették, a többit megverték, szekereit 4 ökörrel és 4 lóval együtt a kesselököi várba hajtották.
2. Majthényi március 12-én szolgáit és zsoldos katonáit az ö birtokára küldte: Kamenecre és Lyhothara s onnét zabot, hüvelyeseket, lencsét, szénát és 3 tehenet vittek el.
3. Ugyanekkor Majthényi bisztricsényi jobbágyai a panasztevö egyik kamenici jobbágyát, amikor Oszlányból hazatéröben volt „in via publica”, tehát az országúton, elfogták és elvették gabonáját, aminek értéke 2 forint.
4. Az összes bisztricsényi jobbágy, akik közül kilencet név szerint felsorol, a panaszos Kosztolánban lévö Csernahora nevü erdejébe mentek, ennek egy részét kivágták, az ottani vízben halásztak, ráadásul a vizet töltéssel a bisztricsényi határba terelték.
5. Az elözö év december 7-én, Szent Ambrus napján Majthényi nováki és bisztricsényi jobbágyai uruk rendeletére felgyújtották Kosztolán határában lévö erdejét. Az általuk okozott kár 1000 arany forintra tehetö. 

A király kiküldte a konventet királyi emberekkel, hogy idézzék meg Majthényi Gergelyt és szolgáit, rendeljék mindannyiukat 32-ted napra a királyi személynök elé. 

Ez a per szokásos határvillongási perek egyike, mert a birtokhatárok nem voltak jól megjelölve. Nagyon sok ilyen per van, melyek néha még évszázadokig is eltartottak. Volt egy ilyen per, amely az 1500-as évek második felében kezdödött és csak az 1800-as évek elején ért véget. 

A jelen esetben is ilyen bizonytalan hovatartozásról lehetett szó. Ezt megerösíti, hogy Mihály Lehotát saját birtokának vallja, jóllehet Keseleökeöhöz tartozott. Sok esetben a tulajdonos tudtán kívül történtek az eröszakoskodások, de neki kellett felelnie jobbágyai és tisztjei helyett is.

Mihály Nemeskosztolányban lakott, mely szomszédos volt Majthényi Gergely birtokaihoz, elsösorban Novákhoz, ehhez a kiváltságos mezövároshoz. Így a két tulajdonos tudta nélkül is elöfordulhattak viszályok anélkül, hogy köztük a viszony elmérgesedett volna. Ezt bizonyítja, hogy a két család közt a villongás után is jó maradt a viszony. A közeli nyitramegyei Cigel falut együtt bírta a két perlekedö, söt késöbb a király mindkettöt közös misszióval bízta meg.

A perrel kapcsolatos kihallgatásokkal a király a zobori konventet bízta meg, amelynek vezetöje Miklós prépost volt, Majthényi Gergelynek a fivére. Ebböl is látszik, hogy nagy gondot fordítottak a békés elintézésre. (Szerémi : Id.mü 474-476 old.)

A két peres fél tíz évvel késöbb együtt szerepel. Mátyás király 1471. Augusztus 26-án levelet intézett Nyitra és Bars megyék alispánjaihoz és szolgabíráihoz, amelyben tudtul adja, hogy Majthényi Gergelynek és Zsigmondnak, Zorárd turóci prépostnak (Gergely fia), valamint Kosztolányi Mihálynak meghagyta, hogy számára a turócmegyei Thvvrol hegyen erösséget (castellum) építsenek. Erre azért volt szüksége a királynak, mert ebben az idöben lázadást szerveztek ellene, csak kilenc vármegye maradt hozzá hüséges és ezek vezetöit felszólítja, hogy a nevezett négy személyt ne akadályozzák megbízatásukban. (Szerémi: Id. mü 462 old.).

Mátyás király 1474-ben szent Jakab napján, amikor Trencsénben tartózkodott, Majthényi Gergelynek adományozta Zuk és Zavar birtokát. Ezt ugyan Zsigmond királytól már zálogban birtokolta azon a jogon, hogy 1100 aranyat adott kölcsön a mindig pénzszükében lévö Zsigmond királynak s most örökjogon „titulo novae donationis” neki adta. A beiktatási jegyzökönyvet 1475. január 31-i keltezéssel a turóci konvent állította ki s itt királyi emberként szerepelt Kosztolányi Mihály Baskafalvi Dénessel, Divéki Istvánnal és Jókuthi Györgygyel.

Az adományozás következtében Zavarra vonatkozólag vita támadt a (Divék) Újfalussiakkal, mert Újfalussi Zsigmond szintén adott 500 aranyat kölcsön Zsigmond királynak s ennek fedezésére is a zavari birtok szolgált.

Majthényi Gergely ugyanis azonnal beiktatta magát, mert öt fia közül hárommal: Zsigmonddal, Zorárd turóci préposttal és Ráfaellel, valamint a turóci konvent egyik tagjával megjelent s így „brevi manu nemine contradicente” megtörtént a beiktatás. Zsigmond fia pedig azonnal letelepedett Zavaron s eleinte zavari Majthényinak, késöbb csak Zavarinak neveztette magát. Ez az ág 1573-ban kihalt. 

Ez ellen a beiktatás ellen azonban Divékújfalussi János fia, Boldizsár óvást emelt a nyitrai káptalan elött, mert jogaiban sértve érezte magát s egyharmadban magának követelte a birtokot és eröszakkal elfoglalta azt. Erre viszont a Majthényiek idézték öt a király elé. Közben megállapodtak abban, ha a Majthényiek felmutatják az 1435-i királyi zálog- és beiktató levelet s abban ott van a nevük, meghagyják a birtok felében. Ezt az egyezséget elfogadtatták a felekkel a fogott bírák (arbiter): Kosztolányi Mihály, Szilágyi András baccalaureus, Patvaróci Péter, Bucsáni Osvát, Baskafalvi Dénes, Hindy Balázs és Simon zavari plébános.

A felek 1476. január 7-én megjelentek a turóci konvent elött, ahol elöadták, hogy a fogott bírák közbenjárásával megállapodtak abban hogy a legközelebbi vasárnap a mise után összegyülnek Nemeskosztolányban Kosztolányi Mihály kuriájában s ott felmutatják az említett adománylevelet. Az ügy végleges elintézése 1477-ben történt a nyitrai káptalan elött. (Szerémi: Id. mü 465-469 old.)

A Majthényiek új birtokot szereztek Lypnyk-en. A turóci konvent azonban tudatja, hogy Majthényi Ráfael beiktatása nem sikerült, mert Majosházi Albert ellentmondott. A felek ezután megjelentek a konvent elött s az ügy elintézését 12 választott bíróra bízták s ezek közt szerepel megint Kosztolányi Mihály. Az ügy most nem Lypnykre, hanem ezzel kapcsolódva Pozga falura vonatkozott, mely Turóc megyében van. (Szerémi: Id. mü 599-600 old.)

Kosztolányi Mihály utolsó említése 1491-ben történik, amikor a turóci konvent tudtul adja, hogy Kosztolányi Pál fia Mihály bejelentette, hogy magára vállalja nemes Margit asszony, valamint nemes Magdolnának, Thasi Ambrus feleségének terheit s Majthényi Ráfael iránti hálából átadja Ráfaelnek Felsö-Suthec, Podluzanky, vagy más néven Kys Apon, Felsö Elephant és Lieszkon lévö birtokainak felét, megszakadás esetén azonban fenntartja az örökösödési jogot. Margit és Magdolna  Mihály leányai voltak. A hálal oka valószínüleg az volt, hogy a két utolsó falu zálogban volt s ennek a kiváltását vállalta magára Ráfael azzal, hogy a kiváltott birtok felét visszaadja Mihálynak. Úgy látszik, ezek a falvak szolgáltak leányai ellátására is. (Szerémi: Id. mü 549 és 646 old.)

A Lap Elejére

Vissza