A Kosztolányi Család Honlapja - Kosztolányi család

Bajvívás

A Kosztolányi család névröl ismert legrégebbi ösei Kelemen és Paska, akik a 14. sz-ban éltek; mert Paska Saskö várnagya volt 1362-ben. Kelemennek két fia volt Ananiás és Dénes. Ananiás fiai voltak Csernek, Miklós és Lóránd (1356), míg Dénestöl származott Csankon és Patauch. Kelemen leszármazottjait csak Csernek vonalán tartja nyilván a család.

Paskának fia volt Tiborc, azé Tamás és Ottmár. (Tamás vonala az 1800-as évek elején kihalt, míg Ottmár vonala a 15. században megszünt Miklósban (1481), aki Ottmár szépunokája volt. Miklós apja Mihály és ennek testvére György, más néven Polycarpus (1430-1489), akinek szintén nem ismerjük leszármazóit). A családfa tehát ilyen:

1 . N.(Almos1222)
2. Kelemen Paska

3. Ananiás Dénes

4. Csernek Miklós Lóránd Csankon Patauch Tamás Ottmár
1373 1356 (Erzsébet)
(4. csfa) (2.csfa) (3.csfa)

1. Családfa

Kelemen és Paska unokái közt valamilyen ellentét merülhetett fel, vagy valamilyen véletlen szerencsétlenség történt, amennyiben Paska unokája, Tamás megölte Kelemen unokáját Patauchot. Ennek kapcsán Dénes fia, Csankon birtokba vette Felsökosztolányt. Amikor Tamás felesége, Erzsébet a maga és (János, István, Péter és Seba) gyermekei nevében megbízottja, Zumur által tiltakozott ez ellen Pál kuriai bírónál, ez megkérdezi Csankont minö jogon foglalta el a birtokot.

Erre Csankon beküldte Miklós nádor kiváltság-levelét, amely elöadja, hogy a nádor ítélete alapján, mint elökelö, vagyonos embernek párviadalt kellett vívnia Tamással. A párviadalt Budán tartották meg a nádor és elökelö udvari emberek jelenlétében. Ki volt ez a nádor, nem tudjuk, mert Nagy Lajosnak három Miklós keresztnevü nádora volt (Gilétfi Miklós 1342-1356, Kont Miklós 1356-1367, Garai Miklós 1375-1385). Szerémi (A Majthényiak és a Felvidék) 1347-re teszi a dátumot. Míg Bars vármegye monografiája 1377-et olvas (335.old). Az okmány évszámában ugyanis a tizes szám olvashatatlan.

A teljes fegyverzetben lóháton történt bajvívásban Csankon, illetve a helyette vívó bajnok földre terítette Tamást és meg akarta ölni. Azonban a bajvívásban résztvevö urak, mint István erdélyi vajda és szolnoki ispán, Lörinc tárnokmester, Tamás volt erdélyi vajda, Pál királynöi tárnokmester s mások ezt megakadályozták. A két fél pedig a nádor elött kibékült egymással s akkor Tiborc fia, Tamás megegyezett Csankonnal, akinek Felsökosztolány nevü birtokát átengedte, mintegy vérdíjul Patauch halála miatt. Itt istenítéletröl van szó, ahol a párbajnak kellett eldönteni, ki a felelös Patauch haláláért.

Ez ellen azonban Erzsébet asszony, Tamás felesége tiltakozott, mert a birtok felett csak ö rendelkezhetik lévén az parafernális birtok. A tiltakozást megbízásából Zumur (ügyvéd) nyújtotta be az igazoló iratokkal együtt. Pál comes, Nagy Lajos kuriai bírója elfogadta a tiltakozást, mert Tamásnak nem volt joga átadni a birtokot és így Csankon birtokfoglalása jogtalan. A bírói ítélet nemcsak megsemmisítette az örökbeadást, hanem még a következöket is elrendelte: a birtokból ki kell hasítani a fiúi negyedrészt, az így megmaradt birtokot pedig öt részre kell osztani: ebböl egy rész Erzsébet asszonyé, három rész a három fiúé és az ötödik rész Tamásnak jut. A Tamásnak jutó rész meg kell becsülni és a megbecsült áron váltsa vissza azt Csankontól.

Az okirat kijelölte az ítélet végrehajtásával megbízott személyeket, akik aztán a végrehajtást a zobori konvent tanúságával igazolják. A konvent által készített jegyzökönyvet Vízkereszt ünnepéig be kell mutatniok. Az ünnepen a bíró elött megjelent Csankon és Zumur, akik jelentették, hogy a szomszédok és ismerösök jelenlétében megtörtént a birtok visszaadása. Ezen jelen voltak a zobori konvent részéröl Chivel fia Miklós és János szerzetes pap.

A birtok árát négy fél pensa bécsi dénárban állapították meg s Csankon a helyszínen megkapta Zumurtól a neki járó összeget, amelyen a visszaváltás történt.

A bécsi fél pensa 233.890 gramm arannyal egyenlö, amelyböl 400-480 dénárt készítettek, tehát a négy fél pensa 1600-1920 bécsi dénárnak felel meg. A 14. sz. pénzügyei majdnem kiismerhetetlenek, így pl. 1330 táján Magyarországon müködö pápai tizedszedök 35 fajta hazai és külföldi pénznemröl szólnak. A helyzetet még az teszi bonyolultabbá, hogy még a hazai dénárok sem voltak egyformák, s különbség volt az esztergomi, bánság, budai, vagy kassai dénárok között.

A Lap Elejére

Vissza