Georgius Polycarpus

Külön helyet foglal el a Kosztolányi család történetében Kosztolányi Pál fia, György, az elöbb említett Mihálynak a testvére. Nemeskosztolányban született 1430 táján, amint ezt Fraknói Vilmos: Mátyás király magyar diplomatái c. tanulmányában megállapítja (Bp. 1900) és ahol 4-16 oldalon foglalkozik Kosztolányi György müködésével. Fraknóinak ezt a tanulmányát követjük életének leírásában.

György következetesen Georgius-Polycarpusnak nevezi magát s IV. Szixtus bullájából tudjuk, hogy Kosztolányi volt a neve, mert az egyházi adományozási bullában Georgius Polycarpus de Kostolannak nevezi öt. Nemesi eredetét pedig ugyancsak ez a pápa igazolja, amikor a pápának egy másik bullája, amelyet Kosztolányi Miklós esztergomi klerikushoz intézett, azt mondja róla, hogy György-Polikárp unokaöccse és nemes származású. A Polycarpus nevet humanista szokásból veszi fel.

1453-ban találkozunk vele elöször Ferrara városában, ahol a veronai Guarino humanista iskoláját látogatta. Zrednai Vitéz János ide küldte tanulni unokaöccsét, Csezmicei Jánost, akiböl Jánus Pannonius név alatt világhírü költö lett is egy bizonyos Simont, akinek nevén kívül egyebet sorsáról nem tudunk. Ezeknek volt György tanulótársuk, söt Simont oktatta is. Azt azonban nem tudjuk, hogy ekkor már mint tanár szerepelt az iskolában, vagy pedig elörehaladottabb tanulóként adott kezdöknek leckét.

Ebben az esztendöben levelet írt Ferrarából a nagyváradi püspöknek, hogy Simonnak Vergiliust magyarázza. Simon szorgalmas tanulmányaiban s reméli, hogy tudós férfi lesz belöle. Janus Pannoniusról pedig így ír: „Jánosod felöl pedig tanácsosabb hallgatnom, mint röviden írnom. Az ö szerencsés alkotású elméjénél nagyobbat, jelesebbet a természet nem szülhetett”.

Különben ez a Simon volt az, aki pár hónappal elöbbi levelében tolmácsolta a váradi püspöknek György háláját: „Tudd meg, hogy György-Polikárp az isteni jótéteményekért, amikkel elhalmoztad, örök háláját fejezi ki méltóságodnak. Ismételni szokta: hogy ha teljes élete egész szolgálatát egyedül néked szentelné is, ezzel sem róhatná le azt, amivel néked tartozik”. Mindkét levél szövege a müncheni könyvtár 8482 sz-15. századból való papírkódexében van meg.

György éveket töltött Ferrarában, ahol olasz ifjakat is tanított. Ezek közül kiválik Piccolomini Ferenc. Ez Piccolomini Enea Silvio szienai püspök, császári kancellár, a késöbbi II. Pius pápa unokaöccse volt, aki III. Pius név alatt maga is pápa lett, de csak egy hónapig volt pápa (1503. szeptember 22 – október 18-ig.) Ezen az ismeretségen alapszik az a levél, amit György-Polykárp Enea Silvionak írt 1455-ben s felajánlja neki szolgálatait. Úgy látszik a császári kancelláriában szeretett volna elhelyezkedni.

Enea Silvio válaszol levelére. „Köszönöm, hogy hozzám fordultál. – írja. Tudományban és szívességben bövelkedö leveledet gyönyörködve olvastam. Sorsod mostohasága meghatott, anélkül, hogy meglepett volna. A jók és tudósok rendszerint kemény tusát vívnak a sorssal, amely azonban tölük csak azt veheti el, ami tulajdonát képezi: az aranyat és ezüstöt, a vagyont és életet; ellenben a jók szelleme fölött nincs semmi hatalma…Amit öcsém felöl írsz, azt elhiszem; ámbár arról sem Ferenc öcsém, sem Jakab testvérem, sem bárki más nem értesített. Szolgálatkészségedért elismeréssel adózom, irántam tanúsított jóakaratod és öcsémmel való fáradozásod hálára köteleznek. Ha segítségedre lehetek, mindig számíthatsz rám; óhajtásaidat, amennyiben tehetem, készséggel fogom teljesíteni. Azonban mostani kérésed, hogy magamhoz vegyelek nem idöszerü; a császári udvarban nem találhatnál hozzád méltó helyet. Magam sem maradok itt soká. Készületeket teszek a hazatérésre, és környezetem már is számosabb, mint kívánom. Nézetem szerint helyesebben jársz el, ha a magyar királynál, vagy az udvarához tartozóknál keresel állást. Ebben az ügyben a váradi püspökhöz, a legtudósabb és legjobb föpaphoz fordulhatsz pártfogásért. Ha közbenjárásommal használhatok neked, felszólításodra kérésedet szívesen teljesítem. Élj boldogul!” (A levél Németújhelyt 1455. április 15-én kelt, a bolognai egyetemi könyvtár egyik kódexében van meg).

Hogy mit csinált György, nem tudjuk, de három év múlva, 1458-ban Mátyás király egyik okmánya alatt olvassuk a nevét: „Lecta Georg.Polycarp.” (Országos Levéltár, 1458. augusztus 20.) Ekkor tehát mint titkár müködött a királyi kancelláriában. Ezt megerösíti a velencei szenátus egyik írása, 1462. március 29-én keltezve, amely „secretarius regie   maiestatis” címet adta neki. A kancelláriába valószínüleg Vitéz János hozta be. De tekintélyét, tudása, stílusa támasztotta alá, ekkor történt Enea Silvionak pápává való választása és Csezmicei Jánosnak 1459-ben pécsi püspökké történt kinevezése.

1460-ban II. Pius Mantuában kongresszust tartott, hogy a török elleni hadjáratot elökészítse. A kongresszuson négy magyar követ vett részt. Mátyás király erre a kongresszusra küldte el külön Györgyöt, hogy közölje a pápával híreit és saját terveit. A kongresszus bezárta ülését, mikor György megérkezett 1460. január 19-én Itáliába. A pápa már Sienában volt, ahol több hetet töltött. Itt fogadta január utolsó napjaiban Györgyöt és február 2-án levelet küldött általa a királynak.
„Kedvelt fiúnk György-Polykárp, Felséged megbízólevelével ellátva jött hozzánk, és a török ügyben rábízottakat elöterjesztette. Buzgón és híven járt el megbízatásában, a jó szolga kötelességeiböl semmit sem mulasztott el. Elöadásának mindenegyes pontjára adott válaszunkat töle és magyarországi legátusunktól, kinek tüzetesen írunk, Fenséged meg fogja érteni. Kérjük Fenségedet, hogy eddigi fáradozásai és dicséretesen bebizonyított állhatatos kitartása után, most, amikor jobb jövö kilátásai bíztatnak, ne csüggedjen. Ugyanis, amennyiben a jövö nyár folyamán nagyobb mérvü hadi intézkedéseket nem tehetnénk, amire nézve nem esünk kétségbe, Isten segélyével gondoskodni fogunk és ígéretet is teszünk, hogy rövid idö alatt negyvenezer aranyat küldünk a legátus kezéhez. Ez a segítség Fenségedet képessé fogja tenni, hogy a törökök részéröl fenyegetö veszélyt elhárítsa. Nem kételkedünk, hogy Fenséged napról napra nagyobb segítségben részesülvén, örvendeni fog annak, hogy állhatatosságában nem ingadozott” (Monumenta Vaticana Hungariae. I. sorozat. VI. 13. Old).
1461-ben Mátyás király Nürnbergbe küldte el Györgyöt a német választó fejedelmek gyülésére, hogy öket áldozatkészségre buzdítsa és a császárral fennforgó viszályok elintézésben közbenjárjanak. 

György február 13-án beszédet mondott. A keresztények megoltalmazása minden fejedelem kötelessége, kezdte beszédét. De Magyarország királyai a török elönyomulását maguk nem tartoztathatják fel. A török hatalma annyira megerösödött, hogy vele szembeszállni már nem képesek egyedül. Már Zsigmond császár is súlyos vereséget szenvedett tölük, pedig a Nyugat mögötte állt. Konstantinápoly eleste bizonyítja, hogy a hanyagság mily súlyos következményeket von maga után. Ha Magyarország a török hatalmába kerül, többé egy nép sem bír neki ellenállni. Már Hunyadi János is ismételten fordult segítségért a keresztény fejedelmekhez, akik ígéretet tettek, de nem teljesítették. Ennek ellenére harcolt és Nándorfehérvár felszabadításával zárta le küzdelmét. A császár volna elsö helyen köteles segítséget nyújtani, de az hatalomvágyból megtámadta Mátyást, pusztítja az országot, jogtalanul visszatartja a koronát. Ha a választó fejedelmek kívánják, hogy a magyarok a török ellen küzdjenek, bírják rá a császárt, hogy kössön békét, adja vissza a koronát, az elfoglalt területeket pedig ürítse ki. Ha ez megtörténik, s kell? segítségben részesítik a királyt, ez fogja tudni kötelességét és a török ellen fordul. Ellenkezö esetben Istent és az egész világot hívja tanúul, hogy kényszerítik békét kötni a törökkel, mert üres ígéretekben bízva országát végsö veszedelemnek nem teheti ki. (Magyar Nemzeti Múzeum 210. lat. 8. jelzés? 15. sz-i kódex).

A választó fejedelmek abban állapodtak meg a beszéd meghallgatása után, hogy legközelebb Frankfurtban ülést tartanak és arra a császárt is meghívják.
1462. elején Mátyás királyt segítségül hívta az oláh vajda s erre a király elhatározta, hogy seregét a török ellen vezeti. Pénzsegélyt kért a pápától és az olasz fejedelmektöl. A követ megint Kosztolányi György volt. Március 21-én érkezett Velencébe. A szenátus elött hosszú beszédben vázolta Magyarország válságos helyzetét. Sokat szenved a töröktöl és a császár igazságtalan háborújától. A király a tanács adandó utasításait ajánlotta figyelmébe, hogy ezek szerint járjon el. A szenátus György beszédét összefoglalva így jellemezte: „multa prudentia et elegantia”. A következö alkalomkor részletezte a király terveit. 60 vagy minimum 40 ezer katonára van szükség. A sereg zsoldjáról a keresztény hatalmaknak csak hat hónapig kellene gondoskodni, mert késöbb a sereg ellenséges területen magát már fel tudja tartani. Ha ez a támadó hadjárat nem oldható meg, akkor a király a támadó török ellen csak úgy tud védekezni, ha a keresztény hatalmak pénzsegélyt adnak. A szenátus erre a beszédre március 29-én válaszolt. Ebben a magyar követ beszédének formai szépségét és elöterjesztésének okosságát dicséri. A köztársaság azt a jóakaratot és szeretetet, amit Hunyadi János iránt táplált, ki akarja mutatni a fia iránt is. A pápát tevékenységre bíztatta, ö maga felajánlotta hajóhadát s míg a támadó hadjárat megindul, az összes olasz államok 12 ezer arany forint hadisegélyt szavazzanak meg egy-egy hónapra. Elöterjesztései a legjobb fogadtatásra fognak találni a pápánál, aki a császár és Mátyás közt békét akar szerezni. Ennél fogva úgy véli a tanács, hogy a követ a legalkalmasabb idöpontba érkezik meg Rómába. A pápa, II. Pius titoktartás kötelezettsége mellett üzent a Dogenak, hogy személyesen áll a hadjárat élére, hogy ezzel a fejedelmeknek példát adjon.
Kosztolányi György április elsö napjaiban utazott Rómába, ahol sikerrel járt küldetése. A pápa elfogadta a velencei szenátus javaslatát a 12 ezer forint segélyre vonatkozólag s Kosztolányit külön pápai nuncius kíséretében az olasz fejedelmekhez és köztársaságokhoz küldte, hogy végrehajtsák a velencei javaslatot. Június elsö napjaiban indultak útnak.

Közben Mátyás, mielött még követének eredményeiröl értesült volna, fenyegetö híreket kapott Keletröl, új követet küldött utána Velencébe Vezsényi László, föudvarmester személyében és visszarendelte Györgyöt. De ö már úton volt az olasz hatalmasságokhoz. Talán Firenzében, Ferrarában, Milánóban járt a pápai követtel és augusztus elején Velencébe érkeztek. Körútjuk nem járt a várt eredménnyel, maga a Doge is megütközött ezen. A velencei szenátus hajlandó megkétszerezni a ráesö részt, ha a többiek is felemelik a járulékot. György Velencében találkozott Vezsényivel, aki már visszatért Rómából és azt a hírt hozta, hogy a pápa az ígért segély mellett a saját költségén ezer lovast ad Mátyás rendelkezésére. A két követ valószínüleg együtt tért vissza Augusztus végén Magyarországra.

Kosztolányi velencei sikeréröl beszámol Tonenzonio Rafael velencei patrícius levele, amelyet a pécsi püspökhöz, Janus Pannoniushoz intézett. Erre a levélre a püspök így válaszolt: „Amit Polykarpusunk felöl jelentettél, hogy dicséretesen és országunkra nézve hasznosan járt el nálatok küldetésében: szívesen hallom, készséggel elhiszem. Az ö erényeit és tudományosságát régtöl fogva ismerem. Mindazonáltal a ti tanúskodásotoknak itt nagyobb értéke van, mint annak a magasztalásnak, amely tölem, iskolatársától ered.” (Koller: Historia Episcopatus Quinqueecclesiensis. IV. 97, 104).
Különben Janus Pannonius a hazájába visszatért humanistát költöi levélben hívta meg magához Pécsre. (Ad Polycarpum. Opera II. 140).

Gratulor a terra salvum rediisse Latina,
Numina nec votis surda fuisse tuis.
Gratius hoc fiet, si nos Polycarpe revisas,
Ni post tam longum, tam breve taedet iter.
Quando ego te, tuta suspensus luce, tenebo,
Narrantem vastae dura pericla viae?
Quis status Ausoniae, quae sint ibi tempore rerum,
Quas urbes, quales videris ipse viros?
Quod si non fallit cupida spes irrita mentem,
Tota tuo nobis pectore Roma venit!

Van még egy epigrammája Janus Pannoniusnak, amelyet Györgyhöz intézett. Ez ugyanis felszólította, hogy írjon verset. Erre azt válaszolta, hogy mindig és bármilyen tárgyról György sem lenne képes. Ebböl azt lehet kivenni, hogy György nemcsak kiváló szónok, hanem jó költö is volt. Ezt megerösíti Galeottihoz intézett levele, amelyben félig tréfásan, félig komolyan írja Janus Pannonius 1465 végén: „Senki többé tölünk ne várjon éneket, ne kívánjon szónoki müvet, ne követeljen fordítást, ne szólítson fel levél-fogalmazásra: immár mindezekre képes vagy te és Polykarpus!” (Dátum nélküli levél).

Ebböl az is kivehetö, hogy a fontos diplomáciai levelek írását Mátyás király most nem a pécsi püspöktöl, hanem Galeottitól és Kosztolányitól kéri. 

1462 öszétöl 1466 tavaszáig nem ad magáról életjelt György. 1466 június 10-én Nagyszombatban ellenjegyzi Zrednai Vitéz János rendeletét a pozsonyi tizedszedökhöz, mint „titkár” (Országos Levéltár). Vitéz ekkor Pobjebrád cseh királlyal folytatott tárgyalásokat és mellette királyi titkárként müködött György.

1467-ben az év vége felé Mátyás király ismét elküldte öt Firenzébe, hogy a királyt vegyék fel abba a ligába, amelyet a pápa, a nápolyi király, a milánói fejedelem és a firenzei köztársaság kötöttek Velence ellen. Ekkor írta december 28-án Firenzéböl Vespasiano Filippo a calabriai hercegnek: „qui e stato uno ambasciatore del re d’ungheria a me assai noto, il cui nome e messer Giorgio Polycarpo homo litteratissimo e degno”.

Úgy látszik, ez volt utolsó megbízatása Mátyás király részéröl, mert 1468 nyarán már Rómában van, mint apostoli írnok (scriptorlitterarum apostolicarum). Így nevezi magát II. Pál pápához július 30-án kedvezöen elintézett folyamodványában. Mint világi embert hivatalnoktársai nem akarták részesíteni a kancelláriai jövedelmekböl. (Regesta Supplicationum Pauli II. Annus IV. Vol. 857.251).
Miképp került a pápai udvarba, nem tudjuk. Talán feleségül vette Trapezunti György híres humanista és pápai titkár leányát és ez a házasság késztette arra, hogy letelepedjék Rómában. Az állást valószínüleg apósa és sógora, Jakab, aki szintén pápai titkár volt, szerezhették számára. Emiatt Mátyás király nem haragudott meg rá, söt a szentszéknél teljes hatalmú ügyvivöjének nevezte ki arra az idöre, amikor ott külön követe nincs (ordinavimus in nostrum et in regni nostri verum, certum, legitimum et indubitatum procuratorem…absentibus oratoribus nostris”). Ez a királyi megbízó levél „egregius”-nak nevezi Györgyöt (Kovachich: Formulae solemnes styli.561 old.). Késöbb registratorként szerepel a pápai bullákon s a neve így olvasható: G. Polycarpus… 1467-ben július 20-i keltezéssel egy Mátyás királynak küldött pápai íráson, amelyben a király kérésére a pápa megengedi a királynak, hogy saját maga választhat magának gyóntatót, aki felruházza azzal, hogy az Apostoli Szentszéknek fenntartott esetekben is megadhatja a feloldozást, is olvasható Polycarpus neve. (Monumenta Vaticana Hungariae. Series prima, Tomus sextus. Bp. 1891. 94. Old.).

Mátyás királynak köszönheti, hogy világi ember létére megkapta 1472. március 23-án IV: Szixtus pápa bullájával Budai Andrásnak halálával megüresedett veszprémi és székesfehérvári kanonokságot. Ebben a bullában így szerepel a neve: Magistro Georgio Polycarpo de Kostolan scriptori et familiari nostro. (Datariai regesták Annus I. f. 154). 

Hosszú évekig volt a pápai kancelláriában. 1481-ben felkereste öt testvérének, Mihálynak a fia , Miklós, aki pápai közjegyzöi tisztet nyert el közbenjárására. De hogy hol müködött, azt nem tudjuk. Polykárp nevével 1489-ig sürün lehet találkozni a bullák regesta köteteiben, ahol a bullákat ellenjegyezte.

Fraknói nem tud semmit sem György-Polykárp sírjáról. Ezt 1931-ben ismertette meg Bánffi Ferenc a Századokban 104-109 oldalakon "Egy magyar diplomata sírja Rómában" címmel.
Kosztolányi György Polykárp sírja a római Santa Maria sopra Minerva templomban van. A sír pontos felirata megtalálható Vincenzo Forcella: Iscrizioni delle Chiese ed’altri edifizii di Roma, dal secolo XI fino al giorni nostri (Roma 1869-1883) címü 14 kötetes müvében. Ennek a tárgymutatója „Policarpi Giorgio” cím alatt az I. kötet 461. Lapján 1795. sz. alatt hozza.

Sírfelirata a következö:
 D.  O.  M.
GEOR.POLICARPO.REG.PANON.AP.PONT.MAX.DI
VINUMQ.CAES.RO.IMP.INSIGNIBUS.LEGAT.FVNCTO
NOB.PRVD.FIDE.INTEG.REL.CONSPICVO.DOMI.FORSQ.
CLARIS.S.LIT.AP.SCRIPT.CONSERVATORIQ.COSTOLANI
CONIVGI.DVLCISSIMO.FACIVNDVM.CVRAVIT.VIX.
AN.LVIII.Men.VI.DIEB.XIIII.

A szöveg olvasása a következö:
Georgio Policarpo Regis Pannoniae apud Pontificem Maximum
Divinumque Cássarem Romani Imperii insignibus legationibus functo, nobilitate, prudentia, fide, integritate, religione conspicuo domi forisque clarissimo, Sacrarum Litterarum Apostolicarum scriptori conservatorique Costolany: Coniugi dulcissimo faciendum curavit. – Vixit annos 58, menses 6, diebus 14.